csat_200x102.png Épített-örökségünk.png

Darány község történelme a XV. század közepétől

Darány-D-iniciálé.pngarány első - levéltárilag igazolt - okleveles említése egy 1437-ben datált birtoklevélen történik, Daran alakban. Ebből megtudjuk, hogy a Marczaliak (Marczaly-ak) birtokolták.
(Információ: vörös színnel az eredeti helyről kimásolt idézetet jelöljük)

 

Marczaly-i Miklós vajda fiainak: Imrének és Jánosnak, királyi ajtónálló mestereknek adta {Zsigmond király} hűséges és érdemszerző szolgálataik elismeréséül a Somogy megyében fekvő Daran és Zenthgyurgh nevű birtokokat és a Ragalchmelleke nevű mindkét prediumot, amelyek azelőtt Alsan-i Gergely fiáé: Jánosé voltak, de annak magtalan halála folytán az ország jogszokása szerint a királyra szálltak [...]

Az 1437-ben kiadott oklevél eredeti fotója, és annak kinagyított részletei:

DL_013139_Darány01_1199x870.png
A DL 013139 számú okirat teljes képe a Diplomatikai Levéltárból

DL_013139_Darány02_1199x398.png
Ezen a nagyításon a negyedik sorban már jól kiolvasható Daran = Darány, Zenthgyorgh = Szentgyörgy és Rygolczmelleke = Rigócmelléke

DL_013139_Darány03_1199x652.png
A negyedik sor harmadik szavától jól láthatóan Daran et Zenthgyurgh = Darány és Szentgyörgy
Forrás:
A fenti fotók a hungaricana.hu oldaláról származnak, itteni megjelenítésük csak és kimondottan a tömegtájékoztatás célját szolgálja!
 

 

1454 -ben V. László király Tamás Aurana-i perjelnek, Dibica-i örökös Comes-nek adományozza, de hogy per nélkül oda került-e, azt nem tudni, mivel...
1455-ben Daron néven említik, ekkor Marczali János, Zala megyei ispán tulajdonában áll. Itt történik első ízben utalás Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomára írásos dokumentumokban.

 

Marchaly vajdának a fia: János, Zalamegye comese [...] végrendelkezik. [...] A Daron birtokban lévő Ker. Szent János - egyházának három teljes birtokot - possessiones integras /valószinüleg sessiones integras/ adományoz naponkénti egy szent miséért Ker. Szent János tiszteletére [...]

 

1495-ben II. Ulászló a Báthoriaknak adományozta a települést. 1534-36 között Pekry Lajos a település birtokosa.
Egy 1565-66. évi török kincstári adójegyzék (defter) szerint 30;
az 1571- évi szerint pedig már 56 házból állott.
1614-ben Lórantffy Mihály javai között kerül felsorolásra.
Az 1660. évi pannonhalmi főapátság dézsmajegyzéke szerint SzentGyörgy várához tartozott.
A XVI. század második felében a Nádasdyak birtokaként is jegyezték.
1677-ben I. Lipót király Széchenyi György kalocsai érseknek adományozta a falut.
Egy 1692. évi német és latin nyelvű birtok-összeírásban mind a Nádasdyakat, mind pedig a Széchenyieket (Nádasdi és Sezini) említik nemesi birtokosaiként. Ekkor Deran alakban fordul elő. Egy másik, 1689-1692 közötti évekre datált okmányon ez megerősítésre kerül;

 

Deran: 20 ház, 83 lélek. Állataik: 10 ökör, 4 tehén. Puszta malom. 900 hold szántó, ebből 400 csak legelőnek jó; 250 falc. kaszáló. Erdő 1000 hold, vegyes faállomány, nyírfa, erdőben juh- és marhalegelő, a talaj homokos. Előző keresztény ura Nádasdi, mostani Széchenyi érsek, akinek 85 fl.-al adóznak; török földesúr: a szigeti pasa.

 

1699. január 30. dátummal egy birtok-összeírásban Daran néven szerepel újra;

 

Daran 32 jobbágy, 35 fiú, 15 lány, 300 hold szántó, 59 kaszás rét, 30 hold erdő, 19 egésztelek – keresztény ura a tinnini püspök, minden ház 1 fl.-l adózik, török ura Distar aga volt, minden ház 1 fl.-t adott, kálvinisták.


1720-ban a lakosság száma 900 fő feletti volt.
1757-ben Széchenyi László;
1774-ben Széchenyi Zsigmond ("Szetcsenyi Sigmond, ki az helyben nem lakik");
1776-ban Széchenyi Ferenc a falu földesura.
1788-tól jelenik meg először hivatalos iratokon a község önálló pecsétje.
Az 1790-es évek elejétől van a Református egyháznak a település tekintetében is jelentős krónikája, az ún. "Esemény Napló", ami részletesen leírja a Parochia és a Templom építését, felsorolja a lelkészeket és tanítókat, a község elöljáróit, és többek között egy értékes veretű úrvacsorai kehelyről (1712) is említést tesz.
Az 1850. évi megyei összeíráskor 1400 főben jelölték a település lakosságának a számát.
A XIX-XX. század fordulóján 1345-en éltek itt, míg 1941-ben a lakosság száma az addig ismert legmagasabb, 1577 fő volt.
1899-től községünkben már jelen volt a "HANGYA" Hitelszövetkezet.
A XX. század elején Darányban élénk társadalmi élet zajlott. 1909.-ben megalakult a Polgári Olvasókör, a '20-as években a Levente Egyesület, a Vadász Társaság és a Polgári Lövész Egyesület.
1925-ben történt a település villamosítása, 1928-ban pedig Darányt is bekapcsolták az országos telefonhálózatba.
Az '50-es évek végén két termelőszövetkezet (Kossuth, Petőfi) is alakult, mellettük még az erdőgazdaság rendelkezett jelentősebb mezőgazdasági területekkel. A lakosság jelentős része a mezőgazdaságból élt.
A XX. század '60-as éveitől Darány központi szerepet töltött be a környék települései - Darány, Drávagárdony, Drávatamási, Istvándi, Kastélyosdombó - között.
Az 1989-1990. évi rendszerváltást követő időszak rövid összefoglalója honlapunk Főoldal-án található.

http://www.darany.hu/sitepad-data/uploads/2023/04/Krónika-2000-Darány-múltja-és-jelene.png A Millennium évében, a 2000. évi Falunapon (július 15.) megjelent továbbá egy 72 oldalas könyv településünk múltjáról és jelenéről. A kiadás után azonnal kiderült, hogy a könyvből kimaradtak fontos történelmi időszakok, és azonnal igény jelentkezett kimaradt témakörök pótlására is. Ezzel a mai napig adós maradt a Képviselő Testület. Annak ellenére, hogy ciklusról-ciklusra újra megfogalmazódott az igény, ezidáig nem sikerült összeverbuválni azt a szerző-stábot, amely átvenné a stafétabotot. 2010-től nagy remény volt rá, hogy a Helytörténeti Egyesület felveszi céljai közé ezt a hozzájuk közel álló témát, és végre-valahára megjelenik a hiánypótló kiadás, de a remény csak remény maradt... És 2024 nyárelőjén sem tudunk még semmi előrelépésről beszámolni e tárgyban. 🙁

vissza-az-elejére.png